Mi kevés és mi sok? Amit pillanatnyilag annak érzünk? Amit a környezetünk sugall? Ha jobban belegondolunk, nem egyszerű meghatározni. Még nehezebb a dolgunk, ha az elegendő, elégedettséget adó szintet akarjuk megfogalmazni, netán elérni. Mert végső soron mindannyian ezt szeretnénk: eljutni abba a kiegyensúlyozott állapotba, ahol épp úgy jó minden, ahogy van.
Beszélgetéseinkben előszeretettel használjuk a sok és a kevés fogalmakat: a panaszok visszatérő eleme, hogy szinte mindenből túl sok van, vagy túl kevés. Túl sok körülöttünk a zaj, a kiábrándultság, a közöny, az érdek. Sokat lógunk a képernyőkön, sokat fogyasztunk, de kevés a türelem és a megértés. Túl kevés a pénz, az energia, nincs elég pihenés, feltöltődés és az idő is mindig kevés. Ha önmagunkról van szó, ott van még a nézőpont kérdése is, vagyis, hogy ki szerint túl sok vagy túl kevés bármi, amit csinálunk.
Amiért elsősorban tenni tudunk, az a saját működésünk: ahogyan gondolkodunk és cselekszünk. A végletek és túlzások közepette egyre nő az igény, hogy minél több téren megtaláljuk az arany középutat, amihez először is ki kell találni, hogy egy adott kérdésben hol van ez az egyensúlyi állapotot, aztán jó lenne oda eljutni. Sajnos nincs olyan recept, ami mindenkinek egyformán segít elérni egyik vagy másik végletes állapotból azt a pont jó szintet, ami valóban elégedetté teszi, de mivel a boldog élethez az egyensúly egy fontos összetevő, nem szabad feladni az ezen való munkálkodást. Az alábbi lépések segíthetnek átgondolni a hogyanokat.
- Legyen saját rutinod!
Azt javaslom, hogy legalább havonta ülj le átgondolni, majd írd is le két listába, hogy miből lenne jó több, miből kevesebb. Ha ezzel készen vagy, karikázd be azokat, amikért tenni is tudsz. Priorizálj, aztán kezdd a legfontosabbal a megvalósítást!
- Koncentrálj a változtathatóra!
Nem érdemes időt pazarolni az általad nem befolyásolható dolgokra. Vigyázat, itt azért érdemes elidőzni, mert sokan hajlamosak a legtöbb dologról azt gondolni, hogy nincs rá befolyásuk, holott lenne, vagy éppen fordítva. Légy őszinte magadhoz!
- Határozd meg, mi az elég!
Ez nem könnyű. Sokan csak akkor tudják mi lett volna elég, ha már végigjárták az utat a túl kevés és túl sok között. Ezt tekintsd előnyös helyzetnek, hiszen csak oda kell visszajutni, ahol már jártál és így lesznek tapasztalataid is a megvalósításhoz. Fontos, hogy ne egyetlen célvonalként képzeld el az „elég” szintet, hanem egy sávként, aminek akkor érezheted meg a határait, ha éppen elhagyod. Vagyis, mily meglepő módon az az elég, ami nem túl sok és nem túl kevés. Neked. Éppen akkor.
- Ne hagyatkozz másokra!
Az útkeresés során csak magadból indulj ki, próbálj meg leválasztani minél több csoportnyomást, elvárást, megfelelési kényszert. Ehhez fontos, hogy tölts időt a saját gondolataiddal, ebben az énidőben pedig a közösségi médiát is hanyagold.
- Változtass lépésről lépésre!
A kulcs a cselekvésben rejlik. Kis lépésekben, de folyamatosan haladj, arra viszont szakíts időt, hogy visszanézz honnan indultál, mert a megtett út tovább motivál majd. Mindig írd is be a naptáradba a következő lépést.
Biztos, hogy sok tekintetben már épp ott vagy, ahol minden rendben, ahol elég. Vedd észre és ünnepeld ezeket a helyzeteket!
Bónusz tanács: keress segítőt, ha valamivel régóta nem boldogulsz, ezzel sok időt spórolhatsz meg és új távlatok nyílnak előtted. Coachként mindig nagy öröm számomra, amikor végigkísérhetek valakit ezen az izgalmas önismereti úton, ami által csak gazdagodni lehet. Vágj bele bátran!
dr. Sápi Szilvia
