Giriczné Gyányi Mária vagyok, óvodapedagógus, drámapedagógus. Másfél éve alapítottam meg a mesÉLek – kijátszótér nevű műhelyemet, amit már most főállásban vezetek.
De mi is ez?
Már gyerekkoromban is egy fantáziavilágot építettem fel magam köré, sokféle szerepben kipróbáltam magam ebben a védett közegben, de akkor még nem tudtam, hogy felnőttként majd ugyanezt fogom csinálni: drámázok.
Az óvodás, kisiskolás rendkívül otthonosan mozog a mesék világában, ezt kihasználva mesék, történetek köré építem fel komplex drámafoglalkozásaimat. Gyakran nyúlok a népmesék világához, tisztában vagyok ezek rendkívüli fejlesztő hatásaival. Mesék által fejlődik a gyermek szókincse, világképe, mintákat kap, megoldási lehetőségeket különböző élethelyzetre, hiszen, ha nem a szó szoros értelmében is, de sárkányokkal, boszorkányokkal bizony gyakran találkozunk életünk során.S az az érzelmi kapocs, ami a mesélő és mesehallgató között kialakul, az különleges, semmihez nem fogható. Ezért is bíztatok minden szülőt, legyen idő mesélni otthon is!
Az, hogy éppen milyen formában történik az adott mese, történet feldolgozása függ az adott órára kitűzött célomtól.
Mert cél mindig van.Van,hogy magyar népikultúránk kincseit szeretném átadni egy mondókákkal, dalokkal interaktívvá tett mesefoglalkozáson, vagy éppen szókincset bővítenék, improvizációs készségeket fejlesztenék egy dramatikus interaktív mesebemutatással, de ami az én kedvencem, a komplex drámafoglalkozás, a tanítási dráma. Ennek keretében vagy egy meséből, vagy egy általam kitalált történet magocskából, probléma helyzetből kiindulva közösen építjük a sztorit, miközben szerepeket veszünk fel ebben a fiktív világban, érzelmeket élünk át, és megoldásokat dolgozunk ki a helyzetre. Közösen. Így alakul,fejlődik a gyermekek problémamegoldó képessége, együttműködő képessége, kompromisszum készsége, EQ-ja.
De olyan is van, amikor kifejezetten az adott készségek, képességek trenírozása a célom, s ahhoz válogatok alkalmazott drámajátékokat, hiszen ezek a gyakorlatok észrevétlenül fejlesztik az érzékszerveket, mozgáskoordinációt, figyelmet, koncentrációt, s segítik a relaxációt, lazítást is.
A drámában az a legszebb, hogy nincs szükség eszközre, a gyermek fantáziája maga az eszköz. Természetesen egy-egy odaillő tárgy jó szolgálatot tud tenni, ha a megfelelő ponton vesszük elő. Csomagolópapír, színes ceruzák mindig elérhető helyen vannak, hiszen egy-egy drámás munkaforma igényli a rajzot, a vizualitás lényege itt nem a tökéletes alkotás létrehozása, hanem maga az alkotás folyamata. Míg megrajzoljuk képzeletbeli városunk térképét, vagy egy szereplőt, akit aztán belső tulajdonságokkal is felruházunk addig megtörténik a kontextusba való belehelyezkedés, ez pedig nagyon fontos ahhoz, hogy a problémahelyzetet egy közösségként, magunkénak érezve körbe tudjuk járni. A szerep felvétele minden esetben biztonságot nyújt a gyermeknek, hiszen egy téma érintheti őket érzelmileg is, s távolítanunk kell: nem velem történik, hanem azzal, akinek a bőrébe bújtam. Nem pszichodráma létrehozása a cél.
Óvodapedagógusként látom, tapasztalom, hogy az óvoda-iskola közötti átmenet nem mindig zökkenőmentes. Ennek különböző okai lehetnek, képességbeli elmaradások, szociális háttér, melyek később tanulási nehézségeket okozhatnak. Egy komplex iskola-előkészítő program (Deákné B.Katalin által kidolgozott) elsajátítása után iskola-előkészítő, rendszerező foglalkozásaimon ezt az átmenetet szeretném megkönnyíteni. A drámapedagógia is segítségemre van itt is, illetve folyamatosan képzem magam, hogy valódi segítséget tudjak adni a hozzám forduló családoknak.
Baba-mama foglalkozások, felnőtt önismereti drámafoglalkozások szervezésével szeretném szélesíteni szolgáltatásaim palettáját, melyek egyelőre városomban, Dévaványán vehetők igénybe, de terveim szerint hamarosan más, környékbeli városok felé isszeretnék nyitni. Legyen dráma mindenhol!
