A fájdalom története az élőlények evolúciójának kezdetéig nyúl vissza, a fájdalom egyben a cselekvés egyik elsődleges motivációja –az öröm mellett, amely befolyásolja az egyén életvitelét. Ebből fakadóan, legtöbbször a fájdalom az első motivációs jel, amikor a beteg orvoshoz fordul.
Fájdalom „történelme”
Első írásos feljegyzések a babiloni ékírás soraiban találhatók a fájdalomról, amely a Kr.e. 2200 körüli időkből maradt fenn. Különböző kultúrák eltérő módon ábrázolták a fájdalmat, így az ókori Egyiptomban, a Perzsa Birodalomban, az ősi Indiában és Kínában. Később a római és görög társadalmakban is.
Utóbbinál, az ókori görög orvoslás történelméből kiemelhető Hippokratész neve és elhíresült mondása, amely latinul így szól: „Divinum est opus sedare dolorem”, magyarra fordítva „A fájdalmat csillapítani isteni cselekedet”. Hippokratész műveiben ír a fájdalom bizonyos megjelenési formáiról, például a végtagok szaggató jellegű fájdalmáról, mellkasi fájdalomról, fejfájásról és lágyékfájdalmakról. A feljebb említett kultúrákban már használtak fájdalomcsillapító hatással rendelkező kivonatokat (mákgubó, mandragóra, csattanó maszlag), mégis a 19. századig kellett várni arra, hogy Friedriech Sertürner izolálja a morfiumot az ópiumból. Ezektől az időktől napjainkig több száz szisztémásan vagy helyileg alkalmazható fájdalomcsillapító készítmény felfedezésére is sor került. Napjainkban több szakmai társasági is kifejezetten a fájdalom jelenségek széleskörű vizsgálatát folytatja, ezek közül kiemelkedő az International Association for the Study of Pain. A társaság szerint a fájdalom úgy definiálandó, hogy „már fennálló, vagy potenciálisan szöveti károsodással társuló, vagy ilyen károsodásra jellemző kellemetlen szenzoros és emocionális élmény.”
A fájdalom érzékelése
A nociceptív fájdalom, amely során a fájdalomérző receptorok a károsító intenzitású ingerek hatására
aktiválódnak.
Ez egy megfelelő élettani válasznak minősül a szervezet szempontjából, átmeneti jellegű feladata a további szövetkárosodás megakadályozása, ilyen lehet például egy elhárító jellegű reflex mechanizmus aktiválása. A károsító hatású inger lehet mechanikai, kémiai, hőmérsékleti típusúak. Ezeket a szervezet nociceptorai detektálják, amellyel gyakorlatilag elindul a fájdalomérzékelés folyamata. A folyamat következő lépése, amikor a nociceptív ingerület különböző fájdalompályákon keresztül a központi idegrendszer felé szállítódik. Ezt nevezzük transzmissziónak.
A központi idegrendszer képes arra, hogy tompítsa vagy teljesen meggátolja a perifériából érkező fájdalomingerek ingerület központ felé vezetését. Végső soron ez az alapja a Wall és Melzack-féle fájdalom kapuelméletnek. Ez összefoglalva, hogy a delta idegrostok ingerlésével gátoljuk a C-típusú idegrostokon érkező fájdalomingerület továbbjutását a gerincvelőből az agyba. Egyszerű példával élve, amikor a szúnyogcsípés okozta viszketést (fájdalmat) a csípés területén simogatással enyhítjük, az az gátoljuk.
A fájdalom típusai
A leglényegesebb típus beosztás szerint a fájdalom lehet akut fájdalom vagy krónikus fájdalom. Az akut fájdalom funkciója a szervezet figyelmeztetése a károsító vagy potenciálisan károsító behatásra. Ennek megfelelően fokozott emocionális (éberség, fókuszáltság) és vegetatív aktivitás jellemzi. A fájdalomérzet gyorsan kialakul és átmenetileg áll fenn. A krónikus fájdalom nem minden esetben egy ismert behatás által alakul ki, hanem önálló betegségként, az az fájdalom szindrómaként jelenik meg. Ilyenek lehetnek a tumor okozta fájdalom, vagy egy mentális megbetegedés kapcsán érzékelt fájdalom, neurológiai alapú fájdalmak (akár amputált végtag helyén fellépő fantom fájdalom, akár herpesz). Fájdalom osztályozása történhet a klinikai gyakorlat szerint testrészre vagy szervre lokalizáltan is.
Forrás: https://www.fajdalomkozpont.hu
