Ács Krisztina vagyok, titulusom szerint önismereti/párkapcsolati coach, motivációs tréner, előadó és most már egykönyves író is. Ahogy mondani szoktam egy Nő vagyok közületek, aki ugyanazokkal a gondokkal, félelmekkel, elvárásokkal küzd, mint oly sokan, főleg háromgyerekes anyaként.
Évekig dolgoztam egy biztosító cég vezérigazgatóságán különböző beosztásokban, de valahogy mindig oda keveredtem, hogy előbb-utóbb rám bízták az ügyfeleket, partnereket. Aztán évekig voltam az egyik legnagyobb ingatlanközvetítő hálózatnál tanácsadó, mentor tanácsadó majd irodavezető. Imádtam azt a munkát, imádtam az ügyfeleket a kollégákat, egy egy üzlet összejöttének az izgalmát. Nagyon szerettem emberekkel foglalkozni, jó volt látni a kollégáim fejlődését és a sikereiknek a részese lenni. 2014-ben személyes okokból gyakorlatilag egy pillanat alatt döntöttem úgy, hogy eljövök onnan és mivel az egész rám bízott iroda beállt mögém, így evidensé vált, hogy nyitok egy saját, független irodát. Gyakorlatilag egy hónap alatt raktuk össze és 2014. november 1-én megnyitott az Élettér Ingatlaniroda, melyet aztán két másik iroda megnyitása is követett másfél éven belül. Csodálatos időszak volt, kudarcokkal, tanulással, de sok pozitív visszajelzéssel, anyagi és erkölcsi sikerekkel. Fejlődtünk, lettek új kollégáink, amire nagyon büszke vagyok, hogy többen közülük a régi ügyfeleinkből váltak tanácsadóvá. Időközben azt vettem észre, hogy egyre többen fordulnak hozzám tanácsért, segítségért, esténként nyolc-tíz chatablakban „rendeltem”, így hát párhuzamosan még a nagy hálózatnál töltött ingatlanos éveim alatt elkezdtem tanulni önismeretet, különböző képzéseken vettem részt, majd a Carla Galli Akadémián elvégeztem a coach képzőt és az ingatlanozás mellett elkezdtem coachként dolgozni. Szájról szájra terjedt a hírem és mivel az Életteret egy csodás irodavezető vitte a vállán, ezért ez lehetővé tette, hogy az én fő profilom és szerelmem végül a coaching lett. Ragaszkodtam ahhoz, hogy fejlesszük a tanácsadókat nem csak szakmailag, hanem emberileg is, így hát természetes volt, hogy elvégeztem a trénerképzőt a munkáim mellett. 2019 nyarán, édesanyám halála után úgy alakult, hogy személyes és üzleti okokból választanom kellett az ingatlanozás és az egyre inkább fejlődő segítő hívatásom között és én az utóbbit választottam. Így hát fájó szívvel ugyan, de kiszálltam a bizniszből, átadtam az irodát másnak és teljes erőbedobással elkezdtem a NŐERŐMŰ programon dolgozni. Nagy szívfájdalmam egyébként, hogy az iroda sajnos nem tudott az új vezetés alatt úgy működni, ahogy azt öt év alatt felépítettem, így azóta bezárt.
Mivel egyre többen fordultak hozzám párkapcsolati problémákkal is, illetve a NŐERŐMŰ név ellenére egyre több férfi vendégem is lett, így elvégeztem a párkapcsolati coach képzést is és mellé még egy-két kicsit spirituálisabb jellegű képzést is. Pl. családállítás. Célom, hogy minél több irányból tudjak megközelíteni egy – egy problémát, mert ami az egyiknél megoldást nyújt, nem biztos, hogy a másik gondra is segítség lehet.
Párkapcsolati és önismereti coachként – ha jól láttam – eddig a nőiesség megélése foglalkoztatott, illetve a Nőerőmű az weboldalad címe, vállalkozásod brandje… Hogyhogy mégis most a férfiak kerültek előtérbe?
Alapvetően én férfipárti vagyok. Hiszem, hogy nem ellenségként, hanem partnerként kell egymásra tekintenünk. A Nőerőmű programnak is az a célja, hogy a Nők találjanak vissza ahhoz a csodához, belső erőhöz, hithez, ami hozzásegíti őket ahhoz, hogy kellően tudják megélni a nőiességüket, a nőiségüket a férfi oldalán, vagy akár egyedül is. Nem számít a kor, nem számít a súly. Minden korosztálynak megvan a maga életfeladata, életkörülménye, kérdése, problémája, ennek alapján alakultak ki a különböző tréningjeim.
Munkám során sokszor hallottam, hogy a férfiak milyen szemetek, linkek, megbízhatatlanok, eltűntek az igazi férfiak. Igen, valóban vannak ilyenek, de hál’istennek vannak még igazi értékrendekkel bíró férfiak, akik mellett mi igazi értékrendekkel bíró nők lehetünk. Egy dolgunk van, hagynunk kell Őket férfiaknak lenni a szó nemes értelmében. Sajnos a mai emancipált világban vagy kiheréljük a férfiakat, vagy alájuk rendelődünk, ami által Ők az apa szerepbe sodródnak, így esélyük sincs férfiként állni mellettünk. A mai fiúkat nevelő szülőknek nagy a felelősségük abban, hogy milyen férfiakká válnak a fiaik. Mint ahogy a lányokat nevelőknek is, hogy milyen nővé érnek a lányaik. Mi külön vagyunk egyének, de együtt vagyunk egység. Ezért akartam reményt és példát adni ezeknek a csodálatos férfiaknak a példáján keresztül.
Hogyan adtad írásra a fejed?
Mindig is nagyon szerettem írni. Na és beszélni. 😊 A coach oldalamon egyébként is sok posztot, történetet írok, illetve van egy Lélekpercek nevű oldalam, ami a szerelemről, a kapcsolatokról, emberi érzésekről szól. A magánoldalamon meg a velem illetve a családommal történt történeteket, érzéseket szoktam megírni hol vicces, hol érzelmes, elgondolkodtató formában. Sokan mondták már, hogy írjak könyvet, mert szívesen olvasnák. Félig készen is van a Nőerőmű története című önéletrajzi ihletésű könyv, de ennél fontosabbnak tartottam, hogy olyan témához nyúljak, ami egy kicsit tabu illetve hiánypótló a mai világban. Így született meg az Apák sorsa.
Mi vagy ki inspirált? Honnan jött az ötlet, hogy épp a beteg gyermeket, az ilyen speciális kihívásoknak kitett apaság megélését helyezd a fókuszba? Hiszen a férfi-élet, az apaság vagy maga a férfisors is annyi más kérdést tartogat…
Mindig is érzékeny voltam a valamilyen módon kiszolgáltatott, sérült emberek, sorsok iránt. Nem szoktam nagydobra verni, de mindig támogatok egy-egy alapítványt, egy-egy családot. Valahogy ez számomra természetes. Van egy kedves vendégem, aki mozgássérült, valamikor egy osztályba jártunk egy ideig. Én már nem emlékeztem rá, de Ő mondta, hogy már tizenöt évesen is sokszor nem a többiekkel bandáztam a szünetekben, hanem bent maradtam az osztályteremben és beszélgettem vele. Elmondta, hogy mennyit jelentettek neki ezek a beszélgetések.
Coachként és ingatlanosként is beleláttam, belelátok olyan családok életébe, akik sokak számára láthatatlanok, hiszen nem tudnak részt venni közösségi életben, bezárkóznak, magányosan élik az életüket. Csak sejtésünk van arról, hogy hogyan élhetnek. Valljuk be őszintén, hogy rólunk nőkről sokkal több szó esik, hiszen akár nőnapkor, akár az anyák napján is megemlékeznek rólunk. De a férfiakról valahogy sosem, vagy nem kellő módon. Pedig mi nem lehetnénk anyák, ha nincsenek férfiak. Innen indultam és aztán a két gondolat valahogy összefonódott és jött az érzés, hogy a kacifántos gyermekek apukáiról szeretnék írni. Őket szeretném be és megmutatni a világnak.
A férfiak általában nem könnyen nyílnak meg, zárkózottabbak. Hogy bírtad beszédre őket?
Szerintem érezték, hogy én tényleg kíváncsi vagyok rájuk, hogy ismeretlenül is szeretem Őket. Nyilván volt, aki a jelleme miatt kicsit zárkózottabb volt az elején, de szerencsére ott éreztem, hogy szükség van a feleségre is, és végül hármasban beszélgettünk. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy beavattak az érzéseikbe, a félelmeikbe, elmesélték a történetüket, talán örültek, hogy végre valaki az Ő szemszögükből is bemutatja ezt a sorsot. Volt, aki ki is mondta, hogy sokszor az apák mellőzve vannak, idegenként kezelik őket a kórházakban, például nem maradhatnak ők bent a gyerekekkel, ha baj van. Csodálatos, lélektépő de lélekemelő beszélgetések voltak. Együtt sírtunk, együtt nevettünk és a végén öleléssel búcsúztunk. Csodás érzés volt, ahogy a macsó férfiak egy idő után már nem tudták és nem is akarták a könnyeiket titkolni, ahogy engedték, hogy a sorsuk megérintsen. Nem voltak álcák, nem voltak álarcok.
Törvényszerű-e, hogy más az apa kapcsolata a gyerekkel, mint az anyának? Miben lehet más?
Törvényszerű és ez így van jól, ennek így kell(ene) lennie. Hiszen ők férfiak, mi nők vagyunk. Egy férfi máshogy nyúl egy gyermekhez, máshogy játszik, máshogy beszél. Mi nők ott tudjuk elrontani, hogy már az első perctől elvárjuk, hogy az apa ugyanúgy csináljon mindent, mint mi. Rájuk szólunk, hogy hogyan fogja, hogyan pelenkázza, hogyan etesse. De a gyermeknek szüksége van más ingerekre, más mozdulatokra, más érzésekre is, mint amit az anya tud nyújtani. Ebből (is) tanulja meg, hogy hogyan kell nőként és hogyan férfiként működni a világban, a kapcsolatban. Egy férfinak mindig vannak álmai és tervei a gyerekével, főleg, ha fia születik. Ugyanúgy, ahogy az anya is meg akar élni álmokat, pillanatokat a gyerekeivel, a férfi is ugyanezt szeretné. Ő a lányával hercegnőként akar bánni, a fiával meg focizni, autózni, fára mászni, meccsre menni szeretne. A szeretet ugyanaz, ennek megélése más.
A beteg gyermek születését hogyan kezeli az apa? Van-e általános tapasztalatod?
Ezt is mindenki másképp éli meg. Álmok, vágyak törnek össze. Amellett a férfinak ott kell állni az összetört nő mellett is, támaszt kell nyújtania. Minden apa elmondta a könyvben, hogy a gyermekek gondozásának nagy része a feleségre, az anyára hárul, ezért nekik muszáj az anyát is támogatni férfiként. Amikor rákérdeztem, hogy hogyan dolgozzák fel, hogy nem élhetnek át olyan élményeket a gyermekeikkel, amiket ők megkaptak vagy éppen nem kaptak meg annak idején, akkor a legtöbben azt válaszolták, hogy tudatosan nem gondolnak ebbe bele, hiszen akkor összeroppannának. Volt, aki azt válaszolta, hogy ő mindent csinál a gyerekével, legfeljebb másképp, máshogyan. Kicsit lassabban, kicsit speciálisabban, kicsit úgy, ahogy más nem.
A klinikán nagy valószínűséggel azt tapasztalták, hogy ha kiderül egy betegség, az apa általában „továbbáll”, lelép? Miért lehet ez szerinted? Kudarcélmény vagy ….?
Ez egy nagyon összetett kérdés. Egészséges gyermek érkezésénél is sokszor előfordul, hogy kiderül, nem működik a kapcsolat, válás lesz a vége. A gyermek születése a legnagyobb csoda, ami egy pár életében történhet, de valljuk be- és lehet, hogy most nem leszek szimpatikus egy-két embernek- hatalmas változás, és ezáltal nagyon nehéz helyzet is tud lenni. Alapvetően egy férfi és egy nő vált szülővé, amit sokszor elfelejtünk és átkapcsolunk csak anya és apa üzemmódba. Egy egészséges gyermek mellett is nehéz megmaradni nőnek és férfinak, odafigyelni a másikra, megélni a nőiességet és a férfiasságot. Képzeljük el, hogy egy beteg, sérült gyermek mellett ez mennyire nehéz lehet. A fizikai, lelki fáradtságon túl, az anyagi problémák, az elmagányosodás érzése, a feleslegessé váltam gondolat. És igen, lehet benne egyfajta kudarc is, hogy nekem nem sikerült egy egészséges gyermeket nemzenem. Borzasztó ezt még kimondani is. Nyilván, ha van egy jó alap, egy erkölcsi tartás, egy értékrend, akkor ezen túllépve – nem szégyellve akár segítséget is kérni- tudnak egy szép életet élni, de ha ez nincs meg, eleve hiányzott, akkor apuka elmegy. De elárulom, beszélgettem olyan apukával is, ahol anyuka ment el.
Az egyik apuka fogalmazta meg, hogy szerinte azok a férfiak, akik ilyen helyzetben leléptek, azok leléptek volna előbb utóbb egyébként is. Mert hiányzik belőlük az a fajta szerelem, szeretet, amit a nő iránt kellene érezni. Nagyon nehéz kérdés, nem is tudok rá egyértelműen válaszolni.
Minden egyes sztori neked egy írás volt az „emlékkönyvedbe”, így nem akarom megkérdezni, hogy melyik érintett a legjobban, de van-e olyan, amit kiemelnél?
Mindegyik történet nagyon megérintett. Nem tudnék kiemelni egyet, mert tényleg mindegyik más és mégis ugyanarról szól, a szeretetről. Úgy alakult, hogy két történet kimaradt a könyvből, pedig ott lett volna a helyük. Az egyiknél sajnos úgy alakult a szülők kapcsolata, hogy végül közös döntés alapján nem szerepelnek a könyvben, a másik pedig egy ismert ember sorsa, aki végül mégsem szerette volna vállalni a történetét. Megértettem, de nagyon sajnáltam, mert ő aztán tényleg példaértékű, amit véghezvisz nap, mint nap.
Így a végén akkor kanyarodjunk vissza a nőkhöz! Új tréninged címe „Újra NŐ”. Kinek lehet erre szüksége, kinek ajánlod a programot?
Az Újra Nő című workshopot Takács-Naár Emesével csináljuk, két projektet raktunk össze. Ez a program leginkább a negyven-ötven pluszos nőknek szól, akik most indítják újra önmagukat. A gyerekek kirepültek, esetleg új munkát, hívatást szeretnének, de nem tudják, hogy hogyan induljanak el, mit tehetnek magukért. Édesanya, feleség üzemmódban működtek, és itt az ideje, hogy visszataláljanak, vagy most indítsák újra a nőiességüket az élet minden területén.
Mivel a nőiesség, a nőiség minden csibészsége, ereje, hatalma, varázsa a mániám, így több tréningem, workshopom van az ehhez kapcsolódó témakörökben. Olyan jó látni, hogy hogyan kezdik el használni a nőiességüket olyanok, akik addig még önmaguk előtt is takargatták magukat, hogy élik meg mindezt a párkapcsolatukban is. Nőnek lenni csoda, súlytól és kortól függetlenül.
De egyébként is szeretem feszegetni a határaimat és ezért mindig újabb és újabb oldalról közelítem meg a tréningjeim témáját.
Nagyon népszerű a Jövőképző című tréningem, melyet hál’istennek egyre több innovatív cégvezető is választ, főleg salses munkakörben dolgozóknak, hiszen a belső blokkokról szól, mely gátolhatják a munkavállalóikat a fejlődésben. Hiszem, hogy nem csak szakmai tréningekre kell beültetni a résztvevőket. Ezt hirdetem, hiszen amilyen az ember olyan a munkája.
by