Manapság nagyon felkapott téma a sors öröklés kérdése és sokan kutatják, hogy felmenőik élete hogyan hatott ki rájuk, utódokra.
Az örökölt sors lényege, hogy egy adott elakadásom mögött nem saját trauma – nehézség, hanem az őseim traumái állnak és ez hat ki rám is. Családállító tanácsadóként gyakran látom ezt a jelenséget klienseimnél.
A jelenséget transzgenerációs hatásnak nevezzük. Pár fontos gondolatot szeretnék tisztázni a téma kapcsán, mert gyakoriak a félreértések a sors öröklés körül.
- Hogy a felmenőinktől érkező hatásokkal mit kezdünk, az a mi kezünkben van, azokon lehet változtatni. Szerencsére a családi minták jelentős részben jók és a családhoz való odatartozást erősítik- lásd családi tradíciók. Nem kell félni tőlük.
- A leszármazottak nem a felmenői sorsot veszik át, hanem az ős hozzáállását, tapasztalását, érzelmét egy adott élethelyzettel kapcsolatban. Például: ezzel és ezzel a népcsoporttal vigyázni kell.
- Kapcsolódni a családi sorsokhoz csak szüleinken keresztül tudunk. Ha például dédanyámmal történt valami, az hozzám nagyanyámon és anyámon keresztül jut el, hozzáadódik az ő „szemüvegük”, megéléseik. Nem tud rám tehát „vegytisztán” hatni a dédim élete.
- Nem az a lényeg, mi történt egy felmenőnkkel, hanem az, amit tanulni lehet a sorsából. Az ő nehézségei erőt adhatnak nekünk is, példát mutatva a túlélésre. Nem az a dolgunk tehát, hogy feleslegesen vele szenvedjünk, hanem csak lássuk őt, becsüljük meg és tiszteljük sorsát. (Az ősök egyfajta „Vettem az adást, köszönöm a tanítást!”- üzenetre vágynak.)
- Nem kell jó minta a saját jó működéshez, akkor is élhetünkk felszabadultan, boldogan, ha erre nem láttunk konkrét példát.
- Az őseinktől átszűrődő tudást nem tanácsos elutasítani, mert építkezhetünk belőle! Például ha nehéz érzéseink vannak a szüleinkkel kapcsolatban,akkor is érdemes megszelídíteni a velük kapcsolatos érzelmeinket,hogy a tőlük érkező pozitív hatások érvényesülni tudjanak lelkünkben.
Hogyan jelennek meg a transzgenerációs hatások az egyes életterületeken? Érdekességképpen nézzünk pár példát!
Párkapcsolati hatások:
Gyakori jelenség, hogy ha a a szüleim párkapcsolata nehéz és nem akarok úgy járni, mint ők, akkor egyszerűbbnek tűnik egyedül maradni, vagy nem fogok igazán kötődni tudni máshoz, hiába élek párkapcsolatban. Így védem magamat a csalódásoktól.
Ha valamelyik szülőmmel kapcsolatban nehéz érzésem van, mert haragszom rá valamiért, de emellett szeretni is szeretném, tipikus, hogy felmentést keresek neki. Megoldásként keresek egy hozzá hasonló társat, aki mellett nem is tűnik olyan kirívónak az ő viselkedése. Például ha a társam is megcsal, akkor apám se gonosz, hogy ezt tette anyámmal.
Nem vállalok komoly párkapcsolatot, nehogy szülővé váljak.
Úgy alakítom az életemet, hogy a családi hitmondat igaz legyen a családhoz való tartozás kedvéért (pl: a nők kiszolgáltatottak)
Gyerek- szülő kapcsolat terén:
Amikor a szülő szeretetlen a gyerekkel vagy bántja a gyereket, mást bánt benne (néha magát: fáj saját magát viszontlátnia és ez dühös frusztrációt okoz).
A szülő azt akarja kigyomlálni a gyerekből, ami neki nehéz volt gyerekként (pl ideges a szülő, ha azt látja, a gyerek hagyja magát kihasználni, mint ahogy ő maga hagyta anno).
Amikor a szülő nem foglalkozik eléggé a gyerekével, akkor általában lélekben magával van elfoglalva.
Az érzelmileg nehezen elérhető szülő gyakran saját magától óvja a gyermekét.
A felsorolás csak ízelítő a sok -sok létező családi dinamika közül.
Ha izgalmasnak érzed a témát és megszólitva érzed magad, keress meg! Online és személyesen is tudunk dolgozni-akár családállítással, akár coachinggal!
Elérhetőségeim: www.magyarszilvia.hu
https://www.facebook.com/coachingescsaladallitas
