A gyermekek első éveinek jelentős része ideális esetben játszással telik. Szülőként, nagyszülőként ilyenkor újra leülünk a földre és megpróbálunk kapcsolódni a gyerekekhez. Hozzájuk ugyanis a játékon és a meséken keresztül vezet az út. Ők ezen a nyelven értenek és így is fejezik ki magukat. De vajon mi történik, ha hiba csúszik a gépezetbe? Merthogy előfordul, hogy elzárkózunk a játéktól. Mit tudunk tenni, ha irtózunk bizonyos játéktól, ha végtelenül unjuk már az autók látszólag értelmetlen tologatását, de mégis szeretnénk együtt lenni a gyermekünkkel a négy fal között?
Hasonló háttér miatt született a LapKaland és az első kártyacsomagja az aLapKaland. A kislányom kedvenc játéka 2,5 éven keresztül a kiskonyha volt. Rettentően untam, ugyanis ha megkérdeztem, hogy mit játszunk, csak és kizárólag ezzel szeretett volna játszani. Annyi változatosság mutatkozott, hogy boltosat játszottunk az ott található ételekkel, főztünk a családnak vagy éppen egy plüss állat születésnapjára készültünk. Azért, hogy számomra is élvezetesebb legyen, rengeteg apróságot bevittünk a kiskonyhába. Gesztenye, rizs, bab, lencse, száraztészta, barack- és szilvamag is volt az üzletekben megvásárolható fa és az általam varrt gyapjúfilc ételek mellett.
Sok egyéb játékot is felhalmoztam, hogy kedvet hozzak neki máshoz is, hogy én is élvezzem a játékot, hogy valóban ott tudjak vele lenni fejben is és ne csak testben, hogy ne az unatkozást lássa rajtam vagy a kedvetlenséget érezze irányomból, hanem a lelkesedést, az örömteli kapcsolódást. Merthogy a játék során olyan világba kerülünk, ahol megváltozunk, elfogadóbbak, játékosabbak vagyunk, ahol nem minden az, aminek látszik. Az osztatlan figyelmünkben pedig lubickolnak a gyerekek, szeretve érzik magukat. Mindeközben egy természetes játékokkal foglalkozó Facebook csoport adminisztrátora lettem, ahol egyre több fantasztikus, mégis porosodó, szinte alig használt mégis eladósorba kerülő játék sorsát követtem. Megszületett a fiam, jött a korona-vírus és az otthonmaradás. Eme tehetetlenségem és belső feszültségem hívta életre az aLapKaland kártyacsomag ötletét.
Alternatívákat akartam kínálni a lányomnak és a többi “beszűkült” játékú gyereknek, segítséget szerettem volna nyújtani a többi hasonló cipőben járó szülőnek, hogy a játékra szánt idő színesebb és mindenki számára élvezetesebb legyen.
Az aLapKaland 15 kártyája rengeteg témát javasol játékhoz. A kártyák egyik oldalán egy játszani hívó illusztráció szerepel Csibi Boróka keze munkájaként. A hátoldalon pedig a cím, a kérdések és javasolt eszközök is segítenek abban, hogy változatosabb legyen a játékunk. Ezek többnyire szerepjátékok, de ha szabadon engedjük a fantáziánkat, akkor akár társasjátékokhoz is eljuthatunk általuk.
A kártyacsomag alapvető célja, hogy a szülő-gyermek közös játékot segítse, de testvérek közötti egyet nem értés, unatkozás, a gyermek képernyő elől való felállítására, egyedüli játékának feldobására, porosodó játékok játékba vonására is tökéletes.
Útravalóul azt javasolnám, hogy vizsgáljuk meg, hogy mi az oka a játékkal kapcsolatos ellenérzéseinknek, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy tényleg örömmel üljünk le napi legalább 15 percet, heti legalább egy órát játszani a gyermekeinkkel, amikor közben nem nézünk TV-t, félretesszük a telefonunkat, kizárjuk a valóságot és átadjuk magunkat az önfeledt játéknak. Ahányan vagyunk, annyiféle módon játszunk. Ezt sem lehet tökéletesen csinálni, törekedjünk “elég jó”-nak lenni.
Gyertek, lapkalandozni!
Instagram: https://www.instagram.com/lapkalandok/
Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100071597970983
Weboldal: https://lapkaland.hu/
Mittli Éva – klinikai szakpszichológus, a LapKaland megálmodója
