Nagyszülői önmegvalósítás vagy unokázás?
„Egész életemben dolgoztam, szeretnék már végre egy kis nyugalmat magam körül” – mondja egyre több nagymama, nagypapa, akire az elfoglalt szülők rá szeretnék bízni az unokát. Vannak-e „szabályok”, meddig mehet el a kisgyermekes szülő, aki rá szeretné bízni a nagyira az unokákat? Mi fontosabb: az önmegvalósítás vagy az unokázás?
Fitt nagyik vs. dolgozó szülők
Az élet akkor kezdődik, amikor felnőnek a gyerekek… Az 50 az új 30 – mondják, így talán a 60 az új 40… és így tovább? Fiatalos, fitt nagymamák és nagypapák vannak, akik még erejük és energiájuk teljében vannak, végre van idejük az „önmegvalósításra” – de legalábbis találkozni a barátokkal, barátnőkkel, elmenni kávézni, netán egyet túrázni velük. Ha a nagyi fiatalos, ennek a gyermekei is örülnek, de ők egészen más okból: a fiatalos nagyinak lesz ereje, kedve, energiája játszani az unokákkal, nyugodtan rájuk lehet bízni, ha a szülőknek dolguk akad, vagy épp egy „gyermekmentes hétvégét” terveznek.
A két „fél” vágya nem mindig van összhangban. Bizony van úgy, hogy egyre több szülő mondja azt már házasságkötéskor, hogy „eddig segítettem a fiamat/lányomat, innentől övé a terep”! Jogos? Vagy feladata a nagyszülőnek hétvégén vagy akár vakációban unokázni?
Mit javasol a szakember?
Nos, a pszichológus válasza talán nem meglepő, hiszen ő azt mondja, hogy őszinte kommunikációval és jól szervezett családi élettel ez a probléma áthidalható. Persze, ehhez adottnak kell lennie egy mindkét oldalról támogató és egymással kommunikáló légkörnek, hiszen, ha pl. az anyós és a meny ki nem állhatják egymást és nem is hajlandóak beszélgetni egymással, akkor már más a probléma gyökere is.
Kedves fiatal szülők! A nagyit ne csak baby sitternek használjuk! Hívjuk el bátran hozzánk ebédre „csak úgy”, vigyünk neki néha egy-egy sütit a közeli cukrászdából (ha épp nincs ott, hagyjuk csak az asztalán pár kedves szóval), vagy hívjuk fel néha, hogy hogy van! Ha meg tudjuk beszélni, hogy egy-egy különleges programra szeretnének elmenni a szülők gyermek nélkül – és ezt időben (!) egyeztetik a nagyival, akkor talán nem érzi a nagyi sem tehernek az unoka jelenlétét és valóban játékos nagyi várja a gyermekeket.
Kedves Nagyi! Te is voltál fiatal, tudod, hogy a „mai fiatalok” is mennyire le vannak terhelve – munkájuk által, a pandémia miatt – és egyre több házasság már csak egymás mellett élésről szól. Ha azt szeretnéd, hogy a fiatalok egymás mellett sokáig boldogok legyenek, az unokád egy kellemes családi körben nőjjön fel, add meg nekik a lehetőséget, hogy kettesben legyenek a szülők egy picit és vállald fel, hogy vigyázol a gyerekekre! Hiszen nekik is szükségük van a nagyira, te által közvetített értékrendre!
Miért nem baby sittert hívnak a szülők?
A fitt mamákra igazán büszkék lehetnek magukra, hiszen a mozgás, a sport, a társasági élet mind-mind olyan apró morzsája az élet örömeinek, amelyek 50-60 felett is kijárnak az embernek. Másfelől a fiatal szülőket is meg lehet érteni, hiszen kinél tudhatnák nagyobb biztonságban szemük fényét, mint annál, aki őket is felelősségteljes felnőtté nevelte?
